Interview a Junkies-zal Körülbelül fél óra HÉV-ezés után láttam meg a gödöllöi Trafót. Ez volt az a hely, ahol Hangya - a Junkies managgere jóvoltából - beszélgethettem az együttes tagjaival. Maga a szórakozó hely elsô ránézésre egy vidéki kocsma külsejét ölti, elôsször nem is tudtam elképzelni, hogy itt koncert is lesz. A magyarázat egyszeru volt: a hely pincéjében található a koncert terem, ahol Bonyhádi Bálint már szokásos gondossággal szerelte a dobfelszerelését. Riki Church szokás szerint késésben, volt de az öltözôben sikerült pár szót váltanom az együttes maradék két tagjával: Szekeres Andrással - avagy Majommal - és Barbaró Attilával: DeVill: Hogyan jellemeznétek a saját zenéteket? Barbaró: Alapvetően rock & roll zene, de nyitottak vagyunk minden félére, és nem is szabunk magunknak sem nagyon határokat. Ami eszünkbe jut és tetszik, azt játsszuk. DeVill: A weboldalatokon olvastam ezt a meghatározást, hogy punk & roll. Barbaró: Ez valamennyire fedi a zenénket valóban, mert vannak benne punkos elemek is. De én csak azt szoktam mondani, hogy rock & roll. Szerintem a punk zene is alapvetően rock & roll. Majom: Ezek a stílusbeli megszabások igazából az újságíróknak kellenek, hogy valahogy meg lehessen határozni a zenekart. Igazából minket nem érdekel, hogy mit játszunk, sohase gondolkozunk el azon, hogy most rock & roll vagy punk & roll vagy keringő amit játsszunk, hanem olyan dalokat írunk, amik nekünk tetszenek, és ezeket lemezre vesszük és játsszuk koncerteken. DeVill: Milyen zenék voltak rátok hatással? Barbaró: Rengeteg zene. Nagyon sok félét hallgatunk, mindannyian kicsit mást. Én szeretem a Ramons-t, White Harts, de ezeken kívül rengeteg hatás érhet minket, mert nem csak ilyen stílusú zenét hallgatunk. Lehet, hogy például egy Michael Jackson szám ihlet meg egy olyan dalt, amiről később el sem tudnád képzelni, hogy valaha bármi köze is lenne hozzá. DeVill: Mióta vagytok együtt, hogy ismertétek meg egymást? Barbaró: 1994 óta vagyunk így együtt, azóta csak a dobos cserélődött, de az többször is. Most a Bálint az, ő stabilnak tűnik. Én '94-ben ismertem meg az Andrást, Rikit még előtte, '92 végén. Hosszabb folyamat volt mire kialakult a zenekar, mert már előtte is létezett, de akkor még más volt a neve, aztán Junkies lett, úgyhogy '94-től számítjuk a Junkiest. DeVill: Jövőre lesztek 10 évesek. Készültök valamivel a 10 éves évfordulóra? Barbaró: Igen, mindenképpen egy nagy bulival szeretnénk ezt megünnepelni. Valószínűleg a Pecsában lesz, de ez még nem biztos. Valami exkluzív bulival készülünk. DeVill: Andrist rendszeresen Monkey-nak vagy Majomnak hívjátok. Ennek mi az oka? Barbaró: Amikor az András beszállt a zenekarba, akkor neki volt a szava járása, hogy mindenkinek azt mondta, hogy "Mi van már majom?", "Maradjál már majom!". amit biztos valami vidéki kocsmában hallott. Majom: Az nem úgy volt: "Mi van te majom!" Barmbaró: Lényeg, hogy ezt mondogatta nekünk és így ráragadt. Először "kismajom"-nak hívtuk, ő volt a kicsi a zenekarban. DeVill: Igen, tényleg ő a legalacsonyabb, ugye? Barbaró: Nem azért, hanem mert ő volt a legfiatalabb. DeVill: De az is igaz, hogy alacsony is. Bár hozzám képest magas vagy mint egy toronyház. Majom: Ahhoz képest… Attila 195 cm Riki is 190 cm fölött van. Így egyáltalán nem nehéz alacsonynak lenni. DeVill: Igen, épp ezért mondom. Nem sértésként. Inkább ők magasak. Következő kérdésem: hol játszotok a legszívesebben? Barbaró: Mindenhol szívesen játszunk, ahol jó a közönség, ahol jó a buli. Például a Pesti bulik azok mindenképp nagyon jók szoktak lenni, hiszen ott jön le ránk a legtöbb ember. Ezek közül is kiemelném például a Sziget-bulikat, azok nagyon jók szoktak lenni. DeVill: Idén is lesztek a Szigeten? Barbaró: Leszünk, persze. Majom: Én még ehhez azt szeretném hozzáfűzni, hogy rám például abszolút doppinghatással van a nagyközönség, tehát minél többen vannak, annál jobb. Errôl beugrott nekem a Gödörben nem rég megtartott Backpacker's Festival, ahol a Junkies is fellépett. Maga a Gödör az Erzsébet téren található, az egykori Nemzeti Gödör helyén. Így tehát ha színház nem is, koncert terem azért létesült itt. A ruhatár tágas, sor állásra sem itt sem a büfénél nem kell számítani, és az audió technika is kiváló. A két terem közül az egyik rendszeresen koncert teremként üzemel, míg a másik a koncert stílusához illeszkedô zenékbôl válogatva Discoként üzemel. Aznap Muszaki Hiba, Varga Zsuzsa, Superbutt, Alvin és a Mókusok, a Junkies, és Strong Deformity lépett fel ebben a sorrendben. A Superbutt, és Alvinék is igen színvonalasak voltak, nagyon jó volt a hangulat, így a Junkies-nak igen nehéz dolga volt, ha felül akarta múlni az elöttük szólókat… többé kevésbé sikerült, bár a közönség passzív volt, mert mindannyian fáradtak voltunk. Andrisnak ez nem nagyon tetszett: DeVill: A Gödörben eléggé ránk is szóltál, hogy ugráljunk már. Majom: A Gödörre visszatérve elég szerencsétlen egy dolog volt, mert nagyon sokat csúszott a buli, hajnali 2-kor kerültünk színpadra, a közönség is és mi is fáradtak voltunk már. Így az időpont miatt nem nagyon volt alkalmas arra, hogy igazán jó bulit tudjunk összehozni. Ez még mindig egy kicsit szálka bennem. Barbaró: Általában az önálló bulik azok, amik nagyon jól szoktak sikerülni. DeVill: Ha mára buliknál tartunk, akkor megkérdezem, hogy régebben rengeteg sminket használtatok, az öltözködésetek is nagyon a külsőségekre ment. Szóval rengeteget adtatok erre. Most ez mintha egy kicsit elkopóban lenne, nem? Barbaró: Igen, ez egy olyan dolog, hogy akkor úgy éreztük jól magunkat. Mostanában már nem annyira a külsőségekre megyünk, hanem inkább a zenére. Akkor is nyilván a zene volt az első, de most változnak az idők. DeVill: Barbaró, Te írod a legtöbb számot, bár a többiek néha társ szerzôk, és elég sok szempontból rád épül az együttes. Mennyire érzed Te magadat frontembernek, illetve mikor kezdtél el egyáltalán dalokat írni? Barbaró: Óvodás koromban kezdtem el dalt írni, amikor először hangszert fogtam a kezemben. A Junkiesban ez azért van így, mert én vagyok a legtermékenyebb. Mindenki annyi ötletet hoz, amennyi tőle telik és nincs olyan, hogy én letiltanám őket, hogy ti ne hozzatok többet. Egyszerűen ez így alakult. Frontembernek viszont nem érzem magam. Nem is érezném magam jól, ha nekem kellene kinn állnom az András helyett. Én nagyon jól elvagyok a gitárommal. DeVill: Igen, sokszor a fotókon is hátul állsz. Barbaró: Igen, ez így van. Én nem vagyok annyira nyomulós. Én szeretem, ha van egy frontember, aki ellátja azokat a feladatokat, amiket egy frontembernek el kell látnia, tehát a közönséggel kommunikál. Én meg jobban szeretek inkább számokat írni, és azokat eljátszani. DeVill: Nemrég jelent meg az új albumotok, ami talán egy kicsit továbblépett az SX7-hez képest. Ti mit éreztek a legnagyobb változásnak? Barbaró: Az SX7-hez képest mindenképpen dallamosabb lett. De azt el kell, hogy mondjam, hogy semmilyen tudatosság nem vezérel minket abban, hogy milyen számokat és albumot írunk. Most egyszerűen így sikerült, ez lett belőlünk. Nagyon elégedettek vagyunk az új albummal, szóval tetszik nekünk. És szerintem ez csak annyiban tér el az SX7-től mint amennyire az SX7 eltér az ezelőttitől, vagy amaz az azelőttitől. Mindegyik egy kicsit más. Inkább a közönség érzi a változást. Ők szokták mondani, hogy ez nem olyan, mint a Nihil, vagy nem olyan, mint a Káros. Nekem mindegyik lemezünk ugyanolyan kedves. Majom: Igen, nekem is. DeVill: Miért lett a címe az, hogy Hat? Barbaró: Ugye azért, mert ez a hatodik lemezünk, és ha nem számmal írjuk ki, hanem betűvel, az akkor úgy több mindent is jelent. Úgyhogy nemes egyszerűséggel úgy döntöttünk, hogy legyen ez a címe. DeVill: Ez akkor közös ötlet volt? Barbaró: Bálint dobta föl ezt az ötletet, aztán úgy döntöttünk, hogy jó, legyen ez. Egyébként a címekkel mindig bajban vagyunk, mindig az utolsó pillanatban szokott eszünkbe jutni. Az SX7-nél például már a keverés folyt a stúdióban, amikor még fingunk nem volt, hogy mi legyen a címe. Végül az egyik barátunk dobta föl ezt az ötletet és mondtuk, hogy jó, legyen az. DeVill: A borítón Church keze van, ugye? Barbaró: Igen, igen. DeVill: Mert ez egy kicsit talányos, bár a hátsó borítón lévő képről rá lehet jönni. Barbaró: Igen, ez úgy lett összehozva, hogy a cím már megvolt, de még fingunk nem volt arról, hogy mi legyen a borítón. Pont amikor a zenekari fotózás volt, és ott készülődtünk, akkor a Riki elővett a kis dobozkájából minden félét és láttam, hogy van nála egy rózsafüzér és elővett egy dobókockát is, pont ami ott rajta van. A rózsafüzéren nem volt semmi kereszt, ezért mondtam neki, hogy mi lenne, ha ezt a dobókockát tennénk rá, mert az már eleve is nyakláncra tehető volt. Aztán rátettük, és akkor vettem észre, hogy ez így tök jó lenne, ha így megfogod, és akkor úgy ott van a dobókocka. Akkor néztük, hogy le kéne fényképezni. Elkészült és néztük a fotót egy digitális géppel, amin egyből lehetett látni. Akkor mindenki mondta, hogy ez tök jó lenne a borítóra. DeVill: A dalok szövegével kapcsolatosan úgy vettem észre, hogy ezen az albumon talán kevésbé jelenik meg a társadalomkritika, mint a korábbiakon. Inkább egy kicsit személyesebb jellegű emlékekhez kötődhet a szövegek alapján. Barbaró: Igen, de mindegyik szöveg, még az is amiben társadalomkritika van személyes élményekhez kötődik. Nem feltétlenül olyanokhoz, ami velem megtörtént, hanem amit látok, hallok. Az új album írásakor pedig úgy éreztem, hogy egy csomó olyan ötletem is volt, amiket aztán ki se dolgoztam, mert úgy éreztem, hogy azokat már megírtam. Ezért olyanokat akartam írni, amiket eddig még nem. Mostanában elmondhatom, hogy elég jól érzem magam, a bulizáson kívül nem is nagyon érdekel más, valószínűleg ezért is lettek kicsit lazábbak a számok. Majom: Megerősíteném az Attilát, hogy már sokkal kiegyensúlyozottabb az életünk, mint a Káros idején, amikor szó szerint éheztünk és tényleg az egyik napról a másikra éltünk. De e mellett az életünk szerves részét képezi a bulizás. Ez egy rettentő fontos része az életünknek. Ez az eddigi lemezeken annyira nem jelent meg, mint a mostanin. Ennek tükrében én úgy érzem, hogy annak ellenére, hogy a szövegben változások vannak, ez ugyanannyira új, őszinte és személyes mint az előző lemezek. Egyszerűen csak saját magunk egy másik oldalát mutattuk meg. Barbaró: Sokkal pozitívabb lett ez a lemez. Most így érezzük magunkat. Majom: Egy Junkies lemez olyan mint egy foszília. Minden lemezünkön van egy lenyomat, méghozzá azé, ahogy mi akkor magunkat éreztük abban az időben. Ezek vagyunk mi most. Tehát 2003-ban ez a Junkies zenekar. Március 18., 2003 Kedd: Nem is olyan messze az egyetem épületeitôl (2 HÉV megállónyira) A Csepeli gyár területén nem mindennapi Klipp forgatás zajlott. Egy szétesôfélben lévô gyárépületbe kellet bebújni a falon lévô lyukon át, ugyanis az ajtó már nem volt alkalmas rá, hogy kinyissák. A színpadon rácsok közé zárva az együttes, körülöttük az örjöngô rajongók. Egy internetes körlevél segítségével szerezte a Junkies a rajongók közül toborzott "Statisztákat". DeVill: Hogyan döntöttetek, hogy melyik számról készüljön az első videoklipp? Barbaró: Ez nagyon nehéz döntés volt, mert erről se ugyanúgy mint a címről meg a borítóról fingunk nem volt, de felvettük a számokat. Klipdal választásánál sok szempontot figyelembe kell venni: olyannak kell a dalnak lennie, ami képviseli az egész lemeznek nagyjából az irányvonalát, olyat kell választani, amit le is adnak a tv-ben, tehát nem lehet nagyon hosszú, mert azt nem szeretik. Igazából közösen döntöttük el a kiadóval. Ők is meghallgatták a lemezt, és közös megegyezés alapján lett az "Ahogy én akarom". DeVill: A kliphez a rajongókat hívtátok meg statisztának. Meg voltatok elégedve az így elkészült felvételekkel? Barbaró: A klip még ugyan nincs kész, de már láttunk egy elővágott változatot. Azok a felvételek, amiken a zenekar szerepel és a rajongók, azokkal semmi baj nincs, nagyon jól sikerültek. DeVill: Van egy közös tábor minden évben, pontosabban azt hiszem eddig egyszer volt: a Junkies - Zero-G tábor. Barbaró: A tábor már volt sokszor, csak eddig Tokajon tartottuk. Tavaly volt először Százhalombattán és az idén is ott lesz. DeVill: A tavalyi buli hogy alakult? Milyen tapasztalatokkal jöttetek haza onnan? Barbaró: Jó volt, de nagyon lefáradtunk. Úgy jöttünk haza onnan, mintha munkatáborból jöttünk volna. Tehát nagyon kiszívta az energiánkat, de ez azért is van, mert nem tartottuk féken a bulizhatnékunkat. Így az elejétől fogva keményen nyomtuk, és ez azért fárasztó. Egyébként nagyon jó volt a buli, a Tokajihoz képest szerintem sokkal színvonalasabb ez a környezet, ahol most voltunk. Camping, ahol sok faház is van, tehát nem muszáj mindenkinek sátorban lennie, mert azt nem mindenki szereti, az nyűg. A programok is jól sikerültek és remélem, hogy idén meg még jobb lesz. DeVill: Neked több másik együttesed is van. Mesélnél róluk egy-két szót? Barbaró: Igen, a Ramons Mania-val kezdeném, mert az van már régebben. Velük a Ramons zenekar számait játsszuk, az a célunk, hogy minél élethűebben tudjuk őket előadni. Ez tulajdonképpen egy szórakozás azért, mert akik ebben a zenekarban vannak, azok mindannyian Ramons fanatikusok. A Ramons-zal Magyarországon csak itt nyáron szoktunk játszani a Sörkertben, esetleg néhány meghívást kapunk vidéki bulikra. Viszont Németországban mindig egy pár hetes turnét szoktunk nyomni, ott sokkal nagyobb rá az igény. Aztán van a Zorall, ami most egy éve, hogy megalakult. Ez is egy örömzenekar, aminek az a lényege, hogy örökzöld magyar slágereket dolgozunk át a mi stílusunkra. A legtöbb számot úgy alkotjuk meg, hogy valami szintén ismert örökzöld heavy metal vagy punk, vagy rock & roll zenekarnak az ismert alapjára építjük rá ezeket a dalokat. Tehát megnézzük, hogy mi az, ami összepasszol. Életemben elôsször Attilával abban a tetováló szalonban találkoztam, ahol dolgozik. Fura volt látni a "Rock'n'Roll Star"-t, amint készségesen kiszolgálja a betévedô - zenész létérôl tán mit sem tudó - vendégeket. Attila: Sziasztok, miben segíthetek…? DeVill: Ô izé… hát szóval… csak gondoltuk be nézünk… hogy szóval hol is dolgozol… csak mer szeretjük a Junkiest… Az elsô pár perc után már megoldottak a kezdeti kommunikációs zavarok =) és nagyon jót beszélgettünk, Attila mindig örül a váratlan vendégeknek. Minden esetre egy kérdés ezzel kapcsolatban felmerült bennem: DeVill: A Junkies-ból is nyilván jön nektek némi pénz, de valami más munkát is végeztek mindnyájan, vagy valamelyiktök? Barbaró: Mindannyian mellette dolgozunk, hiszen a zenélésből jelenleg Magyarországon megélni nem lehet. Olyan munkánk van mellette, ami nem akadályoz a zenélésben. Tehát nem egy három műszakos, hétköznapi állást képzelj el, mert azt nem lehet végezni a zenélés mellett. DeVill: Ki, mit dolgozik? Barbaró: Én egy tetováló szalonban piercingelek, az Andrásnak nemrég indult be a saját stúdiója, mellette az édesapjával közös BT-jének az ügyeit is intézi. Rikinek szintén a faterjával együtt egy vállalkozása van, különböző természetgyógyászati dolgokat hoznak be Amerikából, tehát importőr. A Bálint pedig egy lemezkiadó cégnél dolgozik, mint tanácsadószerűség és mellette tanít is, vannak tanítványai. DeVill: Riki ugye Amerikából jött vissza, vagy félig-meddig magyar származású. Így felmerül az emberben, hogy a Riki Church név mennyire felvett vagy mennyire a saját neve? Barbaró: Ez felvett név. Riki Magyarországon született, kisgyerekkorában kikerült Amerikába, ott nőtt fel. Nyilván nem ez az igazi neve, hanem ez művésznév. Ő ezt szereti használni, úgyhogy az igazit nem áruljuk el. DeVill: Szóval ez teljes titok? Barbaró: Ha tőle megkérdezed és elmondja, az egy dolog, de én nem akarom, hátha haragszik érte. DeVill: Jó, rendben, akkor nem is faggatlak tovább. Utolsó kérdés: a nevetek az, hogy Junkies, ami magyarra lefordítva függőt jelent. A szótár elsősorban aláhúzza a heroin függő jelentését. Hogy jött ez a név és van-e valami köze a valós életbeli viselkedésetekhez? Barbaró: A függés mindenképp igaz. Mivel heroin, ezért erős függést jelent, de mi olyan értelemben használjuk, hogy mi rock & roll függők vagyunk. A junkies-t egyébként használják Amerikában is olyan szlengben, hogy 'lovesick junkies', azaz annyira szerelmes, hogy beteg; 'cowboy junkies', akik cowboy ruhákban nyomulnak, meg minden másra használják. Tehát maga a junkies szó csak a függőséget jelenti. Majom: igen, ilyen kifejezés például a 'gamble junkies' is, amit a játékgép függőkre mondanak. Szóval mindenféle összetételben használható ez és megállja a helyét. Úgyhogy a mai világban már nem elsődleges jelentése a kábítószer. Annyi mindentől lehet függeni. Késôbb Rikivel is volt alkalmam beszélgetni, aki ezúttal még nem volt kifestve, és rémisztô kontaktlencse se volt a szemében: DeVill: Honnan jött az ötlet, hogy színes kontakt lencsét hordjál fellépéseken? Riki: Magamtól jött az ötlet. Már nagyon rég óta szerettem volna valami klassz kék szemet, vagy valami hasonló kristály kék színt. Kezdtem ezt egy világos lila kontaktlencsével, aztán most itt tartok. Gyűjtögetek egyébként, szeretem az ilyen ijesztő szemeket. DeVill: Az biztos, hogy elég rémisztő ez a fehér szem, amikor Rád néz az ember először! Riki: Ez így van! Az a lényeg, hogy most már egyre kommerszebbé kezd válni ez a dolog, mert már mindenhol lehet ilyet kapni. De igazából a jobb lencséket a filmes cégeknél lehet rendelni, illetve sminkes társulatoknál, akik alkalmazzák ezeket különböző forgatócsoportoknál filmekben, vagy akármilyen broadway-en való fellépéseknél, színpadi előadásoknál ezeket a lencséket. Ezek jóval hosszabb életűek és látványosabbak, mint az átlagos lencsék. Ezeket szeretem én. DeVill: Neked elég jó hangod van és írsz néha számokat. Ehhez képest eléggé keveset szerepelsz ezzel a két oldaladdal a Junkies-ban. Riki: Nem én vagyok az énekes a zenekarban. DeVill: Ettől függetlenül készíthetnél szólóalbumot, erre nem készülsz? Riki: Elég nehéz ezeket a dolgokat összehozni amellett, hogy van nekem a zenekar mellett egy foglalkozásom is egy BT-ben. Plusz még a magánéletem. Próbálok minél több időt találni arra, hogy erre kellő időt fordítsak. Nem sietek vele, az a lényeg, hogy biztosan igényes lesz, és olyan nívója lesz mint a mostani lemezen található általam szerkesztett számnak. Csak úgy, mint a Revelation Mary és ilyenek . Tehát ilyen irányzatban fog ez történni. Csak meg kell várni, mire megjelenik. DeVill: Szóval ez nem mostanában lesz? Riki: Nem tűzök ki semmi dátumot, majd amikor. Jellemző rám a késés, szóval nem akarok ígérni semmilyen dátumot. Majd amikor kész lesz. Nem siettetem a dolgokat, mert szeretek sokat foglalkozni a számaimmal.Nem csak úgy megírni őket, hanem gondolkozni rajtuk. Soha nem vagyok megelégedve az eredménnyel, mindig hozzá akarok még rakni. Nálam az első befejezett munkálat soha nem a végső. Mindig változtatok rajta. A mostani számnak is körülbelül négyszer lett átírva az effekt része és körülbelül tízszer a szövege. DeVill: De ezeket Te teljesen készen hozod a Junkies-ba? Riki: A Junkies nem is tudja eljátszani ezeket a számokat. Ezeket mind én játszottam fel. DeVill: Sávonként, gondolom. Riki: Igen. Bonyolult egy dolog, mert sokoldalú a szám, sok mindent használtam benne. Több gitár sávot, stb. DeVill: Megtudtam Attilától, hogy a Riki Church nem az igazi neved és azt is elárulta, hogy nagyon nem szereted az igazit elmondani. Riki: Ha valaki engem tisztel, mint művész, akkor legyen megelégedve a művésznevemmel. Én se vájkálok másnak az iratai között vagy a zsebében.