Az év egyik legizgatottabban, legtürelmetlenebbül várt albuma a metálrajongók körében kétségkívül a Nightwish új -- mindezidáig legnagyratörőbb, legpazarabb és legérettebb -- albuma, a ONCE. Ezen a lemezen kivétel nélkül, a zenekar minden tagja felülmúlta önmagát, így felmerül a kérdés: elérkeztek-e karrierjük egy olyan pontjához, mely zeneileg szinte a maximalizmus határait feszegeti.
Mivel Tuomas Holopainennel ez év tavaszán egyszer már beszélgettem az új dalokról, az anyag előzetes meghallgatása során kíváncsivá váltam a zenekar egyetlen hölgytagjának véleményére is. Az interjú a Spinefarm Records egyik munkatársának segítségével jött létre -- így történt, hogy május 14-én egy helsinki étteremben ültem, a kis asztal túloldalán a Nightwish csodásan kedves, bőbeszédű énekesnőjével. Elindítottam a magnót, s feltettem kérdéseimet az új albumról, turnétervekről -- s mindazokról a dolgokról, melyek kíváncsiságom felkeltették a Nightwish egészével, avagy Tarjával, a magánemberrel kapcsolatban.
Íme, a ONCE (s még mennyi más!) Tarja Turunen szemszögéből ...
A madarak azt csiripelik, hogy a Nightwish nemsokára új lemezt jelentet meg ...
T: Elnézést, ezt nem teljesen értem ... Miről beszélsz?!
(*mindketten elnevetjük magunkat*)
Rendben, akkor folytassuk egy kicsit komolyabban. Két hét múlva jelenik meg Finnországban a Nightwish új albuma, amely a ONCE címet viseli. Mit reméltek, hogyan fogadják majd a rajongók szerte a világon a lemezetek?
T: Jó ég ... rettegek, ha-ha! Csak vicc volt ... Természetesen egy kicsit izgulok, mit gondolnak majd az emberek, mikor először meghallgatják. Ezzel az albummal kapcsolatban pedig különösen így van, mert az összes eddigi Nightwish lemez közül a ONCE-szal vagyok a legelégedettebb. S azt hiszem, hazudnék, ha azt állítanám, hogy a többiek másképp éreznek. Bevallom, nagyon bízom az új album sikerében; remélem, a rajongóink is értékelni fogják az energiát, amit ráfordítottunk, és megszeretik majd a dalokat. Ez az első alkalom, amikor büszkén kijelenthetem, tökéletesen elégedett vagyok a magam részével. Úgy érzem, a ONCE-on végre teljesen természetesen szól a hangom, eltűnt belőle az a "mesterkéltség", vagy "erőltetettség", ami olykor megszólal az előző lemezeinken. És éppen ez az, amit már hosszú ideje próbáltam megvalósítani a Nightwish dalokban. Ne felejtsük el, ez a hajdanán apró és törékeny lány, aki klasszikus hangképzésbe kezdett, mára felnőtt. A Nightwish fennállása alatt a kislányból asszony lett, hiszen nagyon fiatal voltam még, mikor a zenekar énekese lettem. Ugyanakkor a kislányból érett és képzett énekes vált az idők során, így jelen pillanatban semmi sem tűnik énektechnikailag megvalósíthatatlannak. Mára szinte mindent elértem, amit az éneklés terén elérni vágytam. A Nightwish történetében először igazán tetszik, ahogyan a ONCE-on énekelek, és ez az, ami valóban boldoggá tesz.
Meglehetősen sok finn és külföldi újságíró volt olyan szerencsés, hogy előzetesen meghallgathatta az albumot, és eddig bármilyen kritikát olvastam, vagy hallottam, egyértelműnek tűnik, hogy az emberek többsége a ONCE-ot tartja eddigi legjobb lemezeteknek. Tulajdonképpen egyetlen rossz szó nem hangzott el róla. Ami engem illet, úgy érzem, ha olyan szavakkal jellemezném, mint "nagyszerű, brilliáns, lenyűgöző", akkor sem fejezném ki hitelesen, amit az új dalokról gondolok.
T: Köszönöm ... köszönjük! Csodás ilyen visszajelzéseket kapni!
Imádom a lemezt! Tényleg ... Erre az albumra jellemző, hogy meglehetősen sok "kívülálló" támogatta, vett részt a készítésében. Úgy tűnik, mindazok a láthatatlan erők, akik eddig is a Nightwish sikeréért dolgoztak, valóban hisznek abban, hogy ez az album egy újabb lökést adhat a karrieretek fejlődéséhez.
T: Új nemzetközi lemezkiadóval dolgozunk, akik Finnországon kívül felelősek a ONCE terjesztéséért szerte a világon, és manapság mi vagyunk az egyik legfontosabb, kiemelt zenekaruk. Ezért aztán, ahogy említetted, óriási reklámhadjárat áll a ONCE mögött. Hihetetlen volt megtapasztalni, hogy valami igazán "nagyléptékű" dolog beindult körülöttünk. Ez az egész plusz energiákat ébreszt bennünk, magabiztosabbá tesz, hiszen tudjuk, hogy rengeteg ember feltétel nélkül hisz bennünk és a zenénkben. Olyan lehetőségek nyílnak meg számunkra, amikre azelőtt nem számíthattunk. Mindannyian hálásak és boldogak lehetünk, mert minden egyes lemezzel nagyobb lépést tettünk afelé, hogy a zenénk szélesebb közönséghez juthasson el. A "Century Child" album mindannyiunk számára egyfajta csatorna volt, amelyen levezethettük az összegyűlt feszültséget és kiábrándultságot. Meglehetősen nagy adag negatív nyomás robbant ki belőlünk azon a lemezen, s ha visszagondolok, egy nagyon sötét korong lett az eredménye. A ONCE keletkezésének idején, mikor Tuomas az egészet az alapoktól építeni kezdte, pozitív hangulatban fogott a dalok írásába. Ez mind rányomta a bélyegét az új lemezre, ami -- azt hiszem -- minden, amit a Nightwish-sel valaha is megpróbáltunk elérni zeneileg. Úgy tűnik, mostanra az "egész" működik, s ezalatt azt értem, hogy mind a zenekar, mind a háttérben segítő emberek érzik: végre együtt sikerül megközelítenünk azt, amiben rendíthetetlenül hiszünk, és bízunk.
AMÍG ELKÉSZÜL VALAMI ... "HATALMAS"
Számodra mi jelentette a legnagyobb kihívást a ONCE készítése során? Lassan Tuomas védjegyévé válik, hogy sosem ír túl "magától értetődő" szerkezetű vagy szövegű dalokat -- nem okoztak számodra problémát az énektémák, amelyek elsőre bonyolultnak tűnhettek akár szerkezetileg, akár a szöveg szempontjából?
T: Hmm ... ez nem egyszerű kérdés ... hadd gondolkodjam egy percet. Tudod, az az elvem, hogy mielőtt stúdióba vonulnék felénekelni a dalokat, mindig megbeszélem Tuomasszal, milyen hangulatban fogok munkához aznap. Alapvető tapasztalatom az, hogy az éneklés mindig függ a hangulatomtól. Ha picit paprikásabb a kedvem, vagy elkeseredett, netán agresszív vagyok, akkor egyszerűbb elővenni a keményebb dalokat. Amikor fáradt vagyok, vagy csak lustább, egyszerűen nincs is értelme hozzáfogni azokhoz a dalokhoz. De mivel Tuomas sokszor olyan dalokat ír, melyekben egyszerre különböző stílusokban is kell énekelnem -- a lágyabb részektől a sokkal agresszívebbekig -- muszáj a lehető legtöbbet kihoznom magamból, függetlenül a hangulatomtól. Például a 9. szám az albumon, a "Ghost Love Score" egy ilyen típusú dal. Három különböző részből áll, melyek szerkezetileg is nagyon eltérőek -- ráadásul a három nagyobb egység még kisebb részekre tagolódik, és folyton változtatni kell az előadásmódon, hogy a hangulatváltásokat kifejezzem. Ez nem volt egyszerű kihívás. Az embereknek nem szabadna elfelejteniük, hogy az én hangom csak egy a hangszerek között, s ennek megfelelően énekelni nem könnyű. De őszintén mondhatom, életemben most először érzem úgy, hogy sokkal inkább sikerült elérnem ezt a hatást -- "egyetlen hangszerré" válni a Nightwish zenéjében, ahelyett, hogy a hangom szembehelyezném a hangszerek arzenáljával. Azt is el kell azonban ismernem, hogy a ONCE sokkal nagyobb kihívást jelentett számomra, mint az előző lemezek. De mivel varázslatos módon az album rögzítése alatt végig sikerült megőriznem a jókedvemet, mégsem éreztem nehéznek az éneklést. Talán azért is tűnt mégis olyan egyszerűnek a ONCE készítése, mert nem kellett napi 12 órát a stúdióban töltenem kora reggeltől késő estig; naponta csak néhány órát voltam bent. Egy-egy alkalommal mindig csak 1-2 dalt énekeltem fel. Ez volt a legnagyobb különbség a korábbi munkamódszeremhez hasonlítva, amit még a "Century Child" idején is követtem.
Tehát lényegesen többet időt töltöttél a "Century Child" feléneklésével?
T: Igen, mondhatjuk így. A "Century Child" rögzítése általában sokkal több csalódással járt, semmi sem sikerült olyan könnyedén és fájdalommentesen, mint ezen az albumon. Azt azért hozzá kell tennem, a "Century Child" felvételei idején egészségügyi problémáim is voltak. Egy időben nagyon beteg voltam, és azt hiszem, ennek az éneklésemen is megmaradt a nyoma. Egyszer sem éreztem magam igazán kényelmesen éneklés közben, amikor a "Century Child" dalait rögzítettük. Szinte folyamatosan a "megfelelő technikát" kerestem, hogy eltaláljam a hangulatot, s ez eléggé megnehezítette a dolgom. Szerencsére azt végig tudtam, mit keresek, még ha némi időbe is került, míg eljutottam oda. A ONCE-on minden sokkal könnyebb volt, ami több mindennek köszönhető.
Kellett-e bármiféle kompromisszumot kötnöd a ONCE énektémáival kapcsolatban? Előfordult, hogy neked és Tuomasnak más-más elképzelése, ötletei voltak valamely dalról?
T: (*nevet*) ... Nos, ha már megkérdezted, akad egy szám az albumon, ami komoly fejtörést okozott mindkettőnknek, a "Siren" című. Van benne egy "jajgatós" rész -- ha hiszed, ha nem -- azt én magam csinálom! Tuomas is, és én is éreztük, hogy valami még hiányzik a dalból; valami, ami zeneileg felidézné azt a közép-keleti hatást. Aztán, csupán a saját szórakoztatásomra, elkezdtem imitálni ezt a fajta keleti-típusú éneklést, amit soha azelőtt nem csináltam még életemben -- mintha a saját beszédhangomon kiabálnék -- és így szóltam Tuomashoz: "Hey, Tuomas, mi lenne, ha így énekelnék"? És abban a pillanatban utasított: "Ez az, pontosan EZ hiányzik a dalból! ... Hol a fenébe van egy magnó? ... És a mikrofon? ... satöbbi"! Tehát ez a keleti rész teljesen spontán került a dalba, és őszintén szólva, magamat is megleptem, hogy képes vagyok erre. Szerintem rengeteg ember nem is jön majd rá, hogy ott valójában az én hangomat hallja. Erre a kis dalrészletre nagyon büszke vagyok.
Ezen a lemezen vendégként szerepel a "London Session Orchestra" is, a maga több mint 50 klasszikusan képzett zenészével. Nem okozott számodra külön gondot az ő jelenlétük az éneklés szempontjából?
T: Egyáltalán nem. Épp ellenkezőleg: öröm volt a sok hangszerrel együtt énekelni, hiszen legtöbbször a dallam már ott bujkált a zenében, és Pip Williams, a karmester szinte előre tudta a hangszerelésből, mit és hogyan fogok énekelni. Tuomas és Pip keményen dolgoztak a nagyzenekari betéteken, így mire rám került a sor, már szinte kész anyag várt. Olyannyira, hogy az összes ONCE dal közül négyet már teljesen befejeztek mire én a stúdióba léptem. Így hihetetlen kellemes meglepetés volt, milyen könnyen, gond nélkül sikerült felénekelni a számokat. Úgy vélem, a nagyzenekari hangszerelés a lehető legtökéletesebben sikerült; pontosan úgy szólnak a dalok, ahogyan azt vártuk és terveztük.
MARCO HIETALA, A GONOSZ ANYASZOMORÍTÓ ...
Marco Hietala a "Century Childhoz" hasonlóan ezen az albumon is hozza a maga ellentétes stílusát. Tanultál-e valami újat a közös éneklés során most, hogy már tapasztaltabbak vagytok a megosztott énektémák előadásában? Gondolom, már hozzászoktál a hangjához, és sokkal inkább megbarátkoztál a jelenlétével?
T: Igen. De be kell valljam, mikor először hallottam róla, hogy ő lesz a Nightwish másik énekese, nagyon ideges lettem. Tényleg! (*nevet*) Csak képzeljétek el a helyzetet: Marco ott ül a stúdióban a keverőpult mögött, és az üveg túloldalán nekem énekelnem kell -- előtte! Akkor azt gondoltam: "Szentséges ... kutyafüle! Kérlek, kérlek, tűnj el innen, de GYORSAN ...!" Szerencsére nem mondtam ki hangosan, de azt hiszem, ő is érezte a bennem vibráló feszültséget. Egyszerűen féltem előtte énekelni. Ne feledkezzünk meg róla, teljesen különböző közegből jöttünk: Marco mögött már hosszú és sikeres karrier állt, mint heavy metal énekes és zenész -- én meg csak egy klasszikus énekes tanonc voltam. Ha összehasonlítottam a magam szerény tapasztalatait a Nightwish énekeseként azzal, amit Marco már magáénak tudhatott, úgy érzetem magam, mint Dávid Góliát előtt. Szerencsére hamar rájöttem, milyen remek lehetőségeket rejt magában a közös éneklés. Marco valóban egyfajta ellentétet hozott a zenénkbe, ami jól kiegészítette a már meglévő elemeket, megfűszerezte a Nightwish hangzását. Általában Marco szerepe, hogy a -- mondjuk úgy -- "gonoszt" megszólaltassa a dalokban; ő a "rosszfiú". Én pedig, az ő "gonoszságával" ellentétben az érzékenyebb, nőiesebb, a "jó" oldalt képviselem a zenénkben. Tuomas dalaiban az a nagyszerű szerintem, hogy ez a két oldal mindig együtt, egymás mellett jelenik meg a zenében és a szövegekben egyaránt. És azt hiszem, Marco is élvezi, hogy az ő nagyon is férfias hangját az enyém mellett használhatja. Most, hogy Marco beilleszkedett a zenekarba, a koncerteken is sokkal magabiztosabb vagyok, hogy van valaki, aki mellettem áll. Számomra óriási előny Marco jelenléte, hiszen nem egyedül kell énekelnem annyi ember előtt. És nem csak a színpadon értékelem nagyra a segítségét -- ha valamiért rossz napom van, ő az, akihez bármikor fordulhatok, elmesélhetem neki, mi bánt. Valahogy mindig megtalálja a megfelelő szavakat, amivel megvigasztal, és kirángat a rossz hangulatból.
Amit én különösen kedvelek a Nightwish zenéjében manapság, az éppen ez az óriási kontraszt, amit a két hang egymás mellett szerepeltetésével el lehet érni a dalokban. Marco hangja remekül illik a sötét, gonosz, szinte erőszakos hangulatú számokhoz, míg a te hangod gyönyörűen szól a lágyabb, nyugodtabb, vagy akár balladisztikus dalokban, dalrészletekben. Két ennyire eltérő hang mindenképpen új zenei lehetőségeket teremt a Nightwish számára ...
T: Ezzel tökéletesen egyetértek! Most, hogy egy női és egy férfi hang is van a zenekarban, új távlatok nyílnak meg előttünk. Már nem vagyunk csak az én hangomra korlátozva, Marco jelenléte -- ahogyan korábban is említettem -- új mélységeket adott a zenénkhez, és lehetőségeket teremt a továbbfejlődésre.
ANGYALKÉNT DALOLNI
Beszéljünk egy kicsit a turnékról is ... Most, hogy egy teljes albumnyi új dalotok van, valószínűleg a koncertjeitek is hosszabbak lesznek, s ezzel együtt a hangod még keményebb próbának lesz kitéve a turnékon. Hogyan vagy képes folyamatosan kiváló kondicióban tartani a hangod a szakadatlan turnék során, koncertről koncertre, éjről éjre?
T: Áruld el nekem is! (*nevet*)
Biztosan minden profi operaénekesnek folyamatosan vigyáznia kell a hangjára, különben megsérülhet ...
T: Ez így van. Minden egyes nap törődnöm kell a hangommal. Mióta klasszikus képzésbe kezdtem, s különféle technikákat tanultam, hogy a lehető legtökéletesebben használjam a hangom, egyértelműen bebizonyosodott számomra, mennyire fontos, hogy megerőltetés nélkül legyek képes énekelni. Az éneklés életformává vált számomra, és ez minden helyzetben ott lebeg a szemem előtt. Mikor úton vagyunk, bizony elég nehéz betartani azt a napirendet, amit a mindennapok során követek. A magánéletben például nem járok minden második éjjel bárokba szórakozásképpen. Mikor turnézunk, akkor is megpróbálom kerülni a füstös helyeket, amennyire lehetséges, próbálok eleget aludni, és rendszeresen étkezni. Már megtanultam, mire van szükségem, amikor a zenekarral útnak indulunk. Például az egészséges étkezés nagyon fontos egy énekes számára. Nekem állandó problémáim voltak a gyomrommal, főleg turnék idején. Ha sokat utazunk, óhatatlanul belefárad az ember, és egy idő után kezdem úgy érezni, mintha habszivacsból lenne a testem. Könnyű elképzelni, milyen nehéz ebben a kellemetlen állapotban énekelni. Az operaénekes testének a lehető legrugalmasabbnak kell lennie, teljesen stresszmentesnek és nyugodtnak. Máskülönben nem valószínű, hogy megfelelően tudsz énekelni. Ha feszült vagy, az rossz hatással van a hangodra; a fáradtság szintúgy. Ha minden negatív jelenség összeadódik, csak harmad olyan jól énekelsz, mint amire képes lennél. Ez pedig szörnyű érzés. Rengeteg időt áldoztam arra, hogy karbantartsam a hangomat, s hogy elmagyarázzam a zenekar tagjainak, akikkel a turnékon nap mint nap együtt dolgozom, hogy a hangom törékeny hangszer, könnyen tönkreteheti a környezem is. Elmagyaráztam nekik, hogy nekem egy kicsit eltérő körülményekre van szükségem a turnékon, hiszen ha például hat dohányzó emberrel ülök összezárva egy buszban, az hosszútávon káros hatással van a hangomra. Sorozatban két órát végigénekelni éjjel 11-12 óra tájban, amikor a normális életben már régen aludnom kellene, óriási fizikai megterhelés számomra, ezért egyszerűen szükségem van a megkülönböztetett bánásmódra a turnékon. Magát a turnézást, a folyamatos utazást is nehéz elviselni. Közben végig fent kell tartsd a jó hangulatot, hiszen ez is része a sikeres promóciónak. Még az is szabályozva van, milyen ruhát viselhetek a rajongók előtt, hiszen ez is része a cirkusznak. Mindent összevetve, fizikailag és mentálisan is megerőltető élet ez, mert annyi dolgot kell egyszerre szem előtt tartani. Az, hogy milyen állapotban van a hangom a koncerteken, függ attól hogyan alszom, mit eszem, sikerül-e távol tartanom magam azoktól a körülményektől, amelyek romboló hatással lehetnének rá. Hosszú-hosszú lenne mindent felsorolni, de kétségkívül mind szükséges és fontos az énekléshez ...
Akkor is képes vagy énekelni, ha meg vagy fázva?
T: Nemrég felléptem két klasszikus koncerten Dél-Amerikában, és elég kellemetlenül meg voltam fázva éppen. Kerültem a fájdalmas beszédet, amennyire lehetett, de énekelni szerencsére tudtam. Nagy ám a különbség a beszéd és az éneklés között. Valójában a beszéd sokkal jobban igénybe veszi az ember hangját, mint az éneklés. A klasszikus énekstílus különöben egészségesebb a hangnak, mint a normál beszéd.
Mi a legnehezebb a klasszikus éneklésben? A legmagasabb hangokat kiénekelni, vagy valami más?
T: Nem, egyáltalán ... Tulajdonképpen az, hogy felépíts egy stabil, harmonikus állapotot önmagadban. Operaénekesként természetesen kell érezned magad a saját bőrödben és a színpadon egyaránt. Általában éveket vesz igénybe, hogy ezt kialakítsd önmagadban, és akkor is működjön, mikor ezernél is több ember előtt énekelsz. És ez egyáltalán nem olyan könnyű, ahogyan azt elképzelnénk. Ha bármi miatt feszült a tested éneklés közben, szinte lehetetlen a természetes hangzást elérni. Ez a legnehezebb, évekig tartó folyamat: megtanulni, hogyan szóljon természetesen a hangod. Nekem is évekig tartott, mire elsajátítottam. Ráadásul napról-napra változik, függ attól, hol lépsz fel, vagy éppen milyen a hangulatod az adott pillanatban. Múlt héten Romániában koncerteztem, azóta egyáltalán nem is gyakoroltam. Már ez az egy hét kihagyás is túl hosszú, ezért hamarosan újra el kell kezdenem az éneklést, hogy a hangomat formába hozzam. Ha nem gyakorolsz folyamatosan, berozsdásodsz. Ez egyszerűen így működik ...
Szóval énekelni olyan, mint a 110 méteres gátfutás? Edzés nélkül elfelejted, hogyan fuss gyorsan ...
T: Pontosan! Gyakorlás nélkül sajnos nem juthatsz messzire. Én mindig órákig gyakorlok a turnékon, mert szerintem az éneklést folyamatosan tanulni kell.
"IKONOK" ÉS PÉLDAKÉPEK
Van olyan operaénekes, akit példaképednek tekintesz? Úgy rémlik, még sosem olvastam olyan cikket, amelyben megemlítetted volna név szerint, milyen operaénekeseket csodálsz, vagy ki volt rád hatással?
T: Nincsenek igazán példaképeim, ha szigorúan csak az operaénekesek közül választhatok. Valójában úgy gondolom, önmagamat formáltam azzá, ami ma operaénekesként vagyok. Ha csak a Nightwish-re gondolunk, ez a fajta felállás, azt hiszem, egészen egyedi. Nincs olyan zenekar manapság, amely úgy hangzana, mint mi. Természetesen vannak igazán csodálatos kortárs klasszikus énekesek, akiket elismerek, és csodálok is bizonyos szempontból: az éneklési stílusukat, a sokoldalúságukat az adott műfajon belül. Rengeteg klasszikus és opera lemezem van; sok olyan énekesnő, akiket szívesen hallgatok otthon. Bevallom, olyan típusú előadók dalait gyűjtöttem össze, akiknek a hangja hasonlít egy kicsit az enyémre. De, hogy visszatérjünk az eredeti kérdésre: nincsenek példaképeim abban az értelemben, ahogyan általában használják.
Azon tűnődöm, valaha is előfordult-e, hogy megpróbáltál "leutánozni" egy másik énekest, csupán kísérletképp, kihívásként vagy hogy kipróbáld, képes vagy-e úgy énekelni, ahogyan ő? Ahogyan saját magad még sosem próbáltad azelőtt?
T: A japán tanárnőmnek, aki Németországban tanított, annyira különleges, egyedülálló hangja van, hogy mikor először meghallottam, rádöbbentem, teljesen értelmetlen lenne akár csak próbálkoznom, hogy a hangjának tónusát, valamely sajátosságát leutánozzam. Hiszen a világon szinte minden énekes annyira különbözik egymástól, mindenkinek olyan egyedi, különleges a saját hangja -- egyszerűen képtelenség lenne számomra lemásolni, imitálni. Persze meghallgatok más énekeseket technikai szempontból, hiszen felfedezhetem ezáltal, hogy mennyiféleképpen lehet elénekelni valamit -- aztán kipróbálom, hogy az számomra is működik-e. Talán nálam nem fog ugyanúgy működni, de megpróbálkozhatom vele, puszta kíváncsiságból. De valakinek a hangját utánozni, az teljesen más dolog, és úgy gondolom, a legtöbb esetben hiábavaló próbálkozás bárki számára, hogy megpróbáljon úgy hangzani, mint egy másik énekes.
CREEK MARY'S BLOOD
Ha most visszatérünk a ONCE-hoz, van-e az albumon olyan dal, ami közelebb áll a szívedhez a többinél, s ha igen, meg tudod mondani, mi ennek az oka? Mikor két hónapja Tuomasszal beszélgettem, ő a "Creek Mary's Blood" című dalt említette a különleges hangulata miatt.
T: Éppen azt akartam mondani, hogy ebben a dalban egyszerűen minden megvan; szinte sugárzik belőle az a különös hangulat! őszintén, fogalmam sem volt róla, hogy Tuomasnak is ez a kedvenc dala, hiszen még nem sokat beszéltünk a lemezről. Az eddigi interjúkon külön-külön szobában ültünk, így alkalmunk sem adódott a beszélgetésre. Izgatottan várom már a május 22-i lemezbemutató koncertet Kitee-ben, a szülővárosunkban, akkor végre mindenki elmondhatja majd a többieknek milyen érzései, gondolatai támadtak az új lemezzel kapcsolatban. Az én kedvencem ebben a pillanatban a "Creek Mary's Blood". John "Two-Hawks" egészen egyedi és különleges érzéseket csempész ebbe a dalba, így nehéz nem szeretni. Szerintem lélegzetelállítóan szép, és minden megvan benne, amit egy jó dal kívánhat. Jó a kezdés, nagyszerű a befejezés, a London Session Orchestra pazarul játszik, s a harmóniák tökéletesen kifejezik, miről is szól a Nightwish zenéje. Az egészet pedig John kiváló közreműködése teszi pikánssá. Nélküle sokkal kevesebb élményt tartogatna ez a dal a hallgató számára. Lenyűgözött a vendégszereplése, és igazán, imádom ezt a dalt. Szerintem olyasfajta dal ez, amit akár elalvás előtt is hallgathatnak a Nightwish rajongók, mert olyan szép és megnyugtató a hangulata, hogy jó érzéssel tölti el az embert.
Emlékszem, Tuomas azt mesélte, John az Államokból egyenesen a Finnvox stúdióba érkezett, ott vettek fel mindent, ami ebben a dalban szerepel. Te is találkoztál vele amikor itt volt Finnországban?
T: Sajnos akkor éppen nem voltam az országban. De Tuomas küldött néhány képet, és sokat mesélt róla e-mailben. Én Argentinában voltam abban az időben, így Tuomas levélben mondta el, milyen nagyszerű fickó John. Persze jó lett volna személyesen is megismerkedni vele.
Véleményem szerint remek ötlet volt Tuomastól, hogy meghívta Johnt vendégként erre az albumra, hiszen ez az első alkalom, hogy egy heavy metal zenekar ilyen "különleges fűszerezéssel" próbálkozik. Hogy mindez sikeres is, az hallható a "Creek Mary's Blood"-ban.
T: Teljesen egyetértek veled! Sőt, úgy gondolom, sokan olvastak már róla a sajtóban, interjúkban, ami még kíváncsibbá teszi őket a Nightwish-re. S hogy kielégítsék a kíváncsiságot, amit John közreműködése keltett, talán maguk is meghallgatják a dalunkat.
Kijelentheted azt őszintén, hogy a ONCE dalai képviselik azt a fajta zenei irányvonalat, amit te személyesen mindig is szerettél volna elérni a Nightwish-sel?
T: Igen! Minden súlyosságával együtt, ez az a Nightwish, amit a jövőben hallani szeretnék. Igazán élvezem, amikor Emppu azokat a kemény, szaggatott riffeket zúzza egyes számokban; ahányszor meghallom őket, egészen a gerincemig hatol, és kiráz a hideg. Be kell valljam, lépésről-lépésre tanultam meg szeretni ezt a fajta zenét, ezt a kemény hangzást. De már jó ideje vágytam arra, hogy ez is beépüljön a Nightwish hangzásvilágába. Valahogy mindig úgy éreztem, valami hiányzott az előző lemezeinkről, amire a ONCE-on végre rátalált. Ennek nagyon örülök. Az egész album sokkal jobb, mint amit eddig valaha is csináltunk; mindaz a sokszínű, változatos dolog teljes egésszé formálódik a ONCE-on.
Tuomas említette is, hogy a felvételek során majdnem problémát jelentett, hogy minden rögzítésre kerüljön, mivel a stúdióeszközök nem ennyi sáv felvételére lettek tervezve eredetileg.
T: (*nevet*) ... Tényleg így volt. Szinte megsajnáltam a fiúkat, amint ott tanakodtak izgatottan, hogy a csudába is rögzítsenek mindent, ahogy eredetileg eltervezték. Nem mondom, hogy irigyeltem őket, he-he!
AZ EVANESCENE-TőL AZ EUROVÍZIÓS DALFESZTIVÁLIG
Emlékszem azokra az időkre, amikor a Nightwish világszerte ismert banda lett második albumotok, az Oceanborn megjelenése után. Mérföldkő volt ez a karrieretek történetében, és az, hogy egy valódi operaénekes szerepel a zenekarban csak tovább növelte az érdeklődést irányotokban. Ezek után mások is meglátták a lehetőségét a metál zenében, hiszen a Nightwish meglehetősen népszerűvé vált, amit az a néhány százezer eladott lemez is bizonyít. Természetesen az Államokban sem hagyták ezt figyelmen kívül, ahonnan most ez a "női-énekes-vezette-banda" elindult ....
T: Ne is folytasd, kérlek (*nevet*) ...!
Szóval, őszintén, mi a véleményed az Evanescence-ről?
T: Nos ... hmm ... végeredményben pozitív eredménynek tekintem az egész jelenséget, annak ellenére, hogy hozzá kell tennem, zeneileg semmi közös nincs a Nightwish és köztük. Teljesen más fajta zenét játszanak, ráadásul ők inkább egyfajta terméket képviselnek a szó valódi értelmében. Mikor elérkezett az idő a hasonló bandák megjelenésére, a média felépítette őket, és ekkora hatalmas kampánnyal a hátuk mögött egyszerűen nem lehettek sikertelenek. Tökéletes volt az időzítés -- mára pedig már világszerte óriási névvé váltak. De ez jó dolog, mert azt jelenti, hogy a zeneipar irányítói már nem gondolkodnak olyan konzervatív módon. Remélhetőleg ez a nyitott gondolkodásmód a jövőben is jellemző lesz rájuk, s más hasonló zenekarok előtt is kitárul az ajtó.. Azt hiszem, a zeneiparban mindig létezik néhány bezárt ajtó, amit meg kell nyitni a feltörekvő zenekaroknak, hogy valami újat, eredetit hozhassanak. Például a finn zenekarok is efféle úttörő szerepet töltöttek be. Csak gondoljunk arra a sok finn metál bandára, akik valami teljesen egyedit teremtettek zenei szempontból jóval a Nightwish megjelenése előtt -- ők is sikeressé váltak anélkül, hogy bárkit is másoltak volna. Azt hiszem, igazából ezért válhatott Finnország a metál egyik "hazájává". Az emberek folyton megkérdik tőlem, mi a csuda lehet a finn ivóvízben, hogy itt ennyi tehetséges és sikeres metál zenekar születik már évek óta.
Jómagam is évek óta töröm rajta a fejem, és pontosan így látom a helyzetet. Azt hiszem, tényleg VAN valami az ivóvízben, ha-ha! Komolyan, a finn metál jelenlét hihetetlenül erős, egyedi, és manapság igen változatos -- és ezt az állításomat biztosan sokan igazolnák kapásból. Ez azonban egy szomorúbb kérdést is felidéz bennem. Nem nagy kár, hogy míg a metál zenekaraink ilyen ismertek és népszerűek, addig bármely más zenei műfaj képviselői képtelenek sikert elérni külföldön? Említhetjük itt akár az utóbbi években felmutatott "csodás" eredményeinket az Eurovíziós Dalfesztiválon ...
T: Jó ég ... ne is emlékeztess rá!! (*nevet*)
Nem tudtam ellenállni a kísértésnek. Az előzetes telefonos szavazáson a finnek a Nightwish-t választották a legjobb zenekarnak, de a mélyen tisztelt bírák mégsem merték megkockáztatni, hogy titeket indítsanak a versenyen .... És mi lett az eredmény? A zeneileg elszigetelt, magányos Finnország halad tovább az örök elfeledettség nyomorú útján. Szegény finnek.
T: Igen, emlékszem. Az egyik jelölt a "Sleeping Sun" című dalunk volt, amit a szavazók többsége az első helyre sorolt. Mindenképpen jó tapasztalat volt számunkra ez a fajta megkérdőjelezhető dalverseny, de őszintén szólva, örülök, hogy végül mégsem minket jelöltek Finnország képviseletére 2000-ben, Stockholmban. Az ilyesfajta versenyek nem az olyan zenekaroknak valók, mint a Nightwish. De mégis volt jó oldala, hiszen a dal sok új rajongót megérintett, így nem volt értelmetlen az egész. Összességében azonban az Eurovíziós Dalverseny számomra csak egy nagy vicc; egy röhej, hogy őszinte legyek. Azt hiszem, sok finn látja hasonlóan. Ebben az évben is a finn küldött volt zeneileg az egyik leggyengébb. Nemrég érkeztem haza, így éppen lemaradtam a közvetítésről, alig fél órával. Pedig nagyon vicces szórakozás, és fura belegondolni, hány ember nézi évről évre egész Európában, majd 200 millióan. Egyszerűen elképesztő ...
Akkor hagyjuk is az Eurovíziót, térjünk vissza az új Nightwish lemezre. Mint már mondtam korábban, ami nyilvánvalónak tűnik az eddigi kommentárokból, hogy sokan úgy vélik, a ONCE jelenti majd a Nightwish számára az igazi áttörést -- vagy ha ez nem, akkor semmi. Milyen érzéseket kelt ez benned? Jobban izgulsz emiatt; nagyobb nyomás nehezedik rád?
T: Hazudnék, ha tagadnám ... persze, hogy izgulok! De olyan sok pénzt öltünk ebbe a lemezbe, hogy nincs is más választásunk, mint hinni, hogy mindez megtérül majd. Muszáj hinnünk a munkánkban, nem is tehetünk mást, nem igaz? Természetesen az, hogy a lemezkiadó emberei is nagy elvárásokkal tekintenek az albumra, rak egyfajta plusz terhet a vállunkra. De eddig mindenki, aki az új lemez elkészítésében részt vett, nagyon segítőkészen és biztatóan fordult felénk. Ennek ellenére fura érzés, de bármennyire hisznek és bíznak is bennünk, bármennyire nincs is okunk az aggodalomra, épp e bizalom súlya nehezedik ránk, és ezért izgulunk annyira az új lemez miatt. Ha mégis megbukna az album, azaz nem fogyna olyan jól, mint azt a kiadó emberei remélik, akkor az mindenki számára nagy csalódás lenne. A művészek legtöbbször úgy gondolkodnak, hogy ők legalább megtettek mindent, a lehető legjobb tudásuk szerint -- de ha ez nem elég, akkor bennük van a hiba. Pedig ez nem teljesen igaz.
Manapság minden a reklámon múlik; minél több hírverést kap egy kiadvány, annál több esély van rá, hogy eljut azokhoz az emberekhez, aki esetleg meg fogják vásárolni.
T: Pontosan! Egy jól előkészített és kivitelezett kampány rengeteget jelent, ebben egyetértünk. Ugyanakkor, azt hiszem, most végre egy olyan albumot mutathatunk fel, ami eddigi legsikeresebb lemezünk lehet -- akár még a nagy áttörést is meghozhatja számunkra. Nagyszerű lemez lett szerintem, a legjobb, amit eddigi fennállásunk során készítettünk. Ezért, ahogyan Tuomas is nyilatkozta egyszer, számunkra csak az kell számítson, hogy a legtöbbet hoztuk ki magunkból, és amíg mi elégedettek vagyunk vele, addig nem szabad hagynunk, hogy elkeserítsen a vártnál esetlegesen alacsonyabb eladási mutató. Érezzük a nyomást, de nem szabad foglalkozunk vele. Úgyis eljön, aminek jönnie kell -- ha pedig mégsem ... hát ez van.
Azért, ha őszinték vagyunk, egészen hihetetlen, sőt abszurd lenne azon elmélkedni, hogy az új album elhasal majd ...
T: Én is így vélem, de szinte lehetetlen ilyesféle negatív gondolatokon rágódni ebben a pillanatban, hiszen még meg sem jelent a lemez. Néhány hónapon belül mindannyian okosabbak leszünk az album fogadtatásával kapcsolatban. Ahogy említettem, mi minden tőlünk telhetőt megtettünk, és elégedettek vagyunk a munkánkkal. Ha ez sem elég, akkor nincs mit tennünk. De jelenleg mindannyian örömünket leljük az új lemezben, és ez elég is számunkra. Csak azt remélem, hogy amennyire mi szeretjük az új albumot, annyira megkedvelik majd a rajongók is.
LEMEZBEMUTATÓ KONCERT KITEE-BEN, A NIGHTWISH SZÜLőVÁROSÁBAN
A lemezbemutató a Kitee Jégcsarnokban lesz, 2004. május 22-én. Milyen érzések kavarognak benned így a koncert előtt?
T: Már most nagyon izgatott vagyok, elárulhatom!
Éppen most láttam a hirdetésetek, a nyomtatványon az állt, hogy 8.30-kor léptek színpadra, és hajnali fél egyig tart a koncert? Feltételezem, valamit elnyomtattak, ugye? Biztos nem fogtok ilyen hosszan játszani?
T: Micsoda? Tényleg?! ... Biztosan valami félreértés történt, mert hosszú műsort adunk, de 4 óra azért túlzás lenne! Valaki elírhatta az időt abban a levélben.
De az összes dalt eljátsszátok majd a ONCE-ról aznap éjjel?
T: Nem, hiszen egyelőre lehetetlen lenne élőben visszaadni az új dalok sok nagyzenekari részletét, de 6 számot azért játszunk majd az új albumról. Emellett lesz persze egy "best of" válogatás az eddig megjelent lemezek dalaiból. Szerintem jó műsort sikerült összeállítanunk erre a koncertre, ami biztosan tetszeni fog a legtöbb Nightwish rajongónak. Már jó ideje nem játszottunk élőben, ezért mindannyiunk számára különleges lesz ez a show -- talán ezért is vagyunk mind idegesek egy kicsit, persze pozitív értelemben.
Mivel a Kitee a Nightwish otthona is, ez valószínűleg még különlegesebbé teszi az alkalmat?
T: Igen, így van. De az is nagyszerű, hogy a világ minden részéről érkeznek majd emberek ebbe a kisvárosba, csak azért, hogy minket lássanak. Mikor Argentinában jártam, beszélgettem néhány helybélivel, akik elmesélték, hogy átrepülnek Finnországba a lemezbemutató kedvéért. Ez is azt bizonyítja, hogy a világ minden táján élnek elkötelezett Nightwish rajongók, ami szerintem fantasztikus.
Mennyi egyáltalán a Kitee Jégcsarnok teljes befogadó képessége? Hány ember jelent teltházat?
T: Amennyire én tudom, több mint 3500 jegy kelt már el, és 2-300 jegy maradt még jelenleg, úgyhogy körülbelül 4000 személyes lehet a csarnok.
Mivel mára már temérdekszer léptél fel több ezer ember előtt mind a Nightwish-sel, mind a saját klasszikus előadásaidon, kijelentheted, hogy mikor manapság a színpadra lépsz, tökéletesen magabiztos vagy -- nem félsz ennyi ember előtt énekeli?
T: Igen, mindig magabiztosan lépek az emberek elé a koncerteken. Ha elveszteném ezt az érzést, ha idegeskednék, nem tudnék rendesen énekelni. Emlékszem, hajdanán sokat aggódtam koncertek előtt, ezért mindig félrevonultam, hogy egyedül, nyugodtan átvehessem még egyszer az összes dalt, nehogy hibázzak a színpadon. Profi hozzáállásra van szükségem, hiszen ez a munkám, ezért fizetnek. Sosem veszem könnyedén a koncerteket, és nem becsülöm le a közönséget. Soha ... Az egész felkészülési folyamat fellépés előtt, amikor arra a sok különböző arcra gondolok a nézőtéren, feltölt energiával, és amikor színpadra lépek, a legjobbat próbálom adni önmagamból. Az is nagyon fontos számomra, hogy sose lépjek fel rosszkedvűen, mert az tönkreteszi az előadást. Voltam olyan koncerten, ahol borzasztó hangulat uralkodott a tagok között, és ezt nem tudták leplezni a közönség előtt. Talán azt hiszik, hogy az emberek nem veszik majd észre, de ez nem igaz. Számomra borzalmas lenne vacak hangulatban énekelni, talán egyáltalán nem is lennék képes rá.
Van valamilyen saját rituálétok a zenekaron belül koncertek előtt, amikor összegyűltök egy eldugott sarokban, és megpróbáltok energiát tölteni egymásba, hogy mindenki jókedvűen és nyugodtan lépjen színpadra?
T: Mindannyian különbözőképpen készülünk fel egy koncertre. Mind olyanok vagyunk, mint egy remete: szükségünk van egy kis magányra előadás előtt -- de közvetlenül azt megelőzően, hogy színpadra lépnénk, megöleljük egymást. Az utóbbi néhány hónapban ez az ölelkezés szokásunkká vált a zenekaron belül, miután a "Century Child" turnéja során átvészeltünk együtt egy nagyon kemény időszakot. Átölelni valakit olyan jó érzés, ezért mindig átöleljük egymást, hogy aztán a legjobb koncertet adhassuk a rajongóinknak. Csodálatos dolog, hogy az évek során igazi csapattá formálódtunk, és ez a kötelék köztünk ma sokkal erősebb, mint valaha. Azt kell mondjam, izgatottan várom már, hogy újra útnak induljunk, és minden Nightwish rajongónak játszhassunk a széles világon -- annak ellenére, hogy a hosszú turnék nagyon megerőltetőek is mind fizikailag, mind mentálisan. De még ha tudom is, mi áll előttünk, alig várom a turnét. Más-más városokban, országokban játszani csodálatos élmény.
"ONCE" -- VILÁGHÓDÍTÓ HADJÁRAT TÖBB LÉPÉSBEN
Mielőtt valójában turnéra indulnátok a ONCE-szal, sok nyári szabadtéri fesztiválon felléptek. Az egyik legnagyobb közülük a holland Dynamo Open Air, június 5-én. Felléptetek már ott a Nightwish-sel?
T: Nem, még sosem. Valahogy eddig mindig kimaradt ez a fesztivál. Úgy tűnik, a korábbi turnétervekbe sehogy sem fért bele egy ottani fellépés. A június eleje amúgy is mindig zsúfolt időszak volt számunkra az előző években. Így ez lesz az első alkalom, hogy fellépünk itt, és már nagyon várom. Kedvelem a szabadtéri fesztiválokat, hiszen nagyszerű érzés ekkora tömegek előtt játszani mielőtt megkezdenénk a turnét a fedett csarnokokban és klubokban.
Olvastam a honlapotokon, hogy az első amerikai/kanadai körutatok is szervezés alatt ...
T: Igen, ez lesz ott az első turnénk. Augusztus közepén kezdődik, és -- ha jól emlékszem -- 15 koncertet adunk majd az Államokban. Korábban csak egy-egy fellépésünk volt ott, így ez lesz az első igazi turnénk arrafelé. Jó lesz az ottani Nightwish rajongóknak játszani.
Onnan visszatérve pedig körbejárjátok Európát ...
T: Igen, azután meg újra Dél-Amerikába megyünk, és olyan országokban koncertezünk majd, mint Chile, Argentina, Brazilia 2004 őszén.
Japánba is eljuttok majd, talán 2005-ben? Folytak már erről tárgyalások?
T: Jövő tavasszal indul a japán turné.
Ez már hivatalos közlemény az érdeklődőknek?
T: Nos ... mondjuk úgy, hogy most dolgoznak rajta. Nem tudom, hivatalos-e már, de Ausztráliába is épp most szerveztünk 4 koncertet, aminek nagyon örülünk. Japánra visszatérve, talán azt is elárulhatom, hogy Koreába is eljutunk majd 2005 tavaszán, sőt, talán további ázsiai országokba is. Persze még semmi sem biztos.
RAJONGÓK, FANATIZMUS, ÉS EGYÉB ÚTITÖRTÉNETEK
A Nightwish-sel megfordultatok már a világ szinte minden táján. Van olyan ország, olyan koncert, ami megragadt az emlékezetedben? Melyek voltak a legkülönösebb élmények?
T: Talán Dél-Amerika különleges mindannyiunk számára, mert az ottani rajongók hihetetlenül ragaszkodók, szinte fanatikusak. Emlékszem, mikor először jártunk ott, semmiféle előzetes elvárásunk nem volt a koncertekkel kapcsolatban -- ők pedig teljes szívükből kimutatták, mennyire szeretik a Nightwish zenéjét. Olyan volt ez, mint valami megvalósult álom; teljesen hihetetlen élmény! Bevallom, néhány koncert után sírva fakadtam. Köszönettel tartozom az ottani rajongóknak ezért a csodálatos érzésért. Emlékszem, sokszor feltettem magamnak a kérdést, hogyan lehetséges mindez? Ez mind valóban megtörténik velünk, vagy csak álmodom? Megható volt érezni a közönség elragadtatását, a belőlük áradó energiát; hallgatni a tömeg zaját. Voltak időszakok, mikor olyan beteg voltam, hogy nem voltam benne biztos, képes leszek-e végigénekelni a koncertet. Ilyen állapotban színpadra lépni mindig megerőltető a hangom számára, és hosszútávon veszélyes is. Ezért ha beteg vagy, muszáj időt szánni a pihenésre, muszáj teljesen felépülni egy újabb fellépés előtt, mert az éneklés elsősorban fizikai feladat. De ekkora lelkes tömeg előtt énekelni, akik a kezdettől a koncert legvégéig veled vannak, extra tartalékokat szabadít fel, és segít összeszedni magad. Legutóbb Londonban is ez történt -- a koncert után azt mondták a többiek, úgy énekeltem, mint egy angyal, pedig nem éreztem túl jól magam fizikailag. Mégis, a fiúk szerint ez volt az egyik legjobb alakításom, ami őket is igazán megragadta. Beszélni egyáltalán nem tudtam, de azért sikerült elénekelnem a dalokat. Köszönet érte mindazoknak, akik ott voltak aznap éjjel. Manapság áldás a jó hallgatóság, akik kimutatják az örömüket, a támogatásukat. Talán nem is ülnék most itt veled, ha a dolgok nem pont így alakultak volna a közelmúltban. Sok tekintetben nagyon szerencsés zenekar vagyunk.
AZ "ANGELS FALL FIRST"-TőL A "ONCE"-IG -- TARJA SZAVAIVAL
Beszélgetésünk lezárásaképpen, kérlek, idézd fel, milyen élményeid vannak az egyes stúdió albumaitokról? Kezdjük az "Angels Fall First"-tel, ami 7 évvel ezelőtt, pontosan 1997-ben készült el.
T: Először is, egy teljesen új és ismeretlen élmény volt számomra heavy metal lemezen énekelni. Soha életemben nem volt előtte közöm ehhez a zenéhez. Csak akkoriban kezdtem klasszikus éneklést tanulni, fura érzés volt, hogy ilyen különleges lehetőségem adódik, hogy mindennek része lehetek. Akkoriban nem is tudtam pontosan, mit csinálok, mikor a stúdióban felénekeltem a szólamaim a Nightwish első albumára. Nem nagyon hittem magamban, hogy egyáltalán el tudom énekelni a dalokat. De szerencsére minden jól ment. Annak a kis énekes palántának csak sikerült felénekelni a lemezt, nem is túl rosszul. Azt hiszem, akkoriban egészen egyedülálló dolog volt, hogy nő énekel egy heavy metal albumon -- ráadásul klasszikus stílusban.
Következett az "Oceanborn", ami nagyon sikeres lett ...
T: Óh jaj! ... Nagyon nehéz és kimerítő album volt az számomra. Még mindig beleremegek, ha visszagondolok rá. Azt hiszem, az "Oceanborn" idején Tuomas még nem volt tisztában azzal, milyen típusú dalokat írjon kifejezetten az én hangomra. Még azt sem tudta pontosan, milyen lehetőségek rejlenek bennem. Egy énekesnek nagyon fontos, hogy a dalainak szerzője figyelembe vegye a képességeit, hiszen a hang éppolyan hangszer, mint a gitár, vagy a dob. Ma már pontosan tudja Tuomas is, hogy milyen dalok valók nekem -- ezért nagyon kellemes elénekelnem őket. Sőt, azt is elárulta nekem, mennyivel könnyebb ma már úgy dalokat írnia, hogy tudja, hogyan fognak szólni az én hangomon. Mikor az "Oceanborn"-t felvettük a stúdióban, emlékszem, a padlón ültem, és bőgtem, a többiek pedig ordibáltak velem, hogy énekeljek már. (*nevet*) Nehezen készült számomra az az album, de a többieknek sem volt egyszerű feladat az "Oceanborn" összetett szerkezetű dalait játszani. Abban az időben még korlátozott technikai tudással rendelkeztem ezekhez a dalokhoz, összehasonlítva -- teszem azt -- a mai szereplésemhez a Nightwish-en belül. Óriási a különbség. Jó lenne, ha egyszer újra felénekelhetném az "Oceanborn" dalait, így az emberek a saját fülükkel is meghallhatnák, mennyire másképp el tudnám énekelni ma már azokat a számokat. Akkoriban azonban még iskolába jártam, nem is tudtam annyit foglalkozni a hangommal, mint mostanában. De az első albumunkhoz képest sokat fejlődtem és értem az "Oceanborn"-on. Magabiztosabb is lettem, hiszen túl voltunk néhány európai turnén, sőt, Dél-Amerikába is akkor jutottunk el először. Mindez természetesen tapasztaltabbá és magabiztosabbá tett engem is és a többieket is -- elkezdtünk bízni a zenénkben. Az Oceanborn volt az a lemez, amire sokan felkapták a fejüket; nagyszerű, fantasztikus teljesítménynek tartották tőlünk.
Majd jött a "Wishmaster" ...
T: Hát, ha az "Oceanborn" elismerést szült, a "Wishmaster" időszaka inkább a problémák felhalmozódását eredményezte zenekaron belül. Folyamatosan koncerteztünk, és teljesen kimerültünk, még egymás arcát is meguntuk. Mindannyian úgy éreztük, hogy a dolgok mégsem történnek olyan simán és könnyedén, ahogyan azt reméltük, és ez mind a "Wishmaster" rögzítése előtt sűrűsödött össze -- aztán a stúdióban le is csapódott. Mire befejeztük a felvételeket, meg is szabadultunk a negatív érzéseinktől, így újra jobb hangulatban vágtunk a koncertezésbe. De a stúdióban uralkodó rossz érzések rajtahagyták a nyomukat az albumon -- ezért lett a "Wishmaster" zenéje és szövegvilága ilyen sötét, szinte fenyegető, szerintem.
"Century Child" ...
T: Röviden: nagyon jó lemez lett, véleményem szerint. Már megmutatkozott benne az az irány, amerre zeneileg tovább akartunk fejlődni, és ami a "ONCE"-on még egyértelműbbé vált. És ez az első album, amelyen már Marco is énekel.
És hogyan foglalnád össze a "ONCE"-szal kapcsolatos érzéseidet? Bár tudom, egyelőre hiányoznak az élmények ...
T: (*nevet*) Egy új élet kezdete ez a zenekar számára, pontosan így fogalmaznék tömören. Egy olyan új élet, ami minden eddigi albumunk alkotóelemeit magában foglalja. Csak éppen felújítottuk ezeket a régi meghatározó elemeket, hogy jobban idomuljanak a mai énünkhöz. Mikor a "ONCE" dalait hallgattam, sokszor az az érzésem támadt, hogy rengeteg momentumuk hasonlít az "Oceanborn"-ra. Más részek pedig a "Wishmaster"-re emlékeztetnek. Amikor együtt ültünk a stúdióban a "ONCE" dalait hallgatva, és ezeket a hasonlóságokat felfedeztem, fura érzéseim támadtak -- mintha végighaladtunk volna a Nightwish egész eddigi történetén. Valóban úgy érzem, mintha a "ONCE" egy új kezdet lenne mindannyiunk számára. Ha óvatosan belegondolok, mi várhat még ránk a következő lemezen, őszintén beleborzongok!
Tarja, szeretném megköszönni ezt a beszélgést, öröm volt veled csevegni.
T: Köszönet neked, kellemes beszélgetés volt!
FORDÍTOTTA: Vágó Anikó ©
AJÁNLOM AZ OLDALT
