Forrás: www.magyartaraj.hu Auróra Vigi beszámol Az Auróra a hazai színtér egyik legállandóbb színfoltja. Zenekarok, rajongók jönnek, mennek, de Vigiék csak teszik a dolgukat rendületlenül. Rengeteg hazai és külföldi koncert, tucatnyi lemez, egy saját kiadó, az Új Hullám fesztivál és még rengeteg dolog jelzi, hogy ennyi év után sem lustálkodnak hõseink. A legendás banda két tagjára, Vigire és Galacsra a szolnoki Utazó Punkcirkusz buli elõtt kazetta és cédé-árusítás közben csapott le Puki, hogy megtudja, mi is a helyzet. Puki: Balkán Expressz… A legutóbbi album kissé megosztotta a hallgatóságot, a kritikusok némelyike fanyalgott, mások új lendületrõl beszéltek, a közönség meg ugyanúgy nyomul a dalaira koncerteken, mint a régiekre. Ti hogyan értékelitek? Vigi: Senkinek nem tetszett… persze ez nem igaz, de ebben a közegben lassabban indulnak be a dolgok. Azóta megszerették a srácok, ugyanúgy éneklik a számokat róla - Csodatevõ és társai -, mint a régi dolgainkat. Galacs: Nekem az a véleményem, hogy egy kicsit komolyabb, nehezebben befogadható anyag volt. Nem rögtön ütött, de hosszú távon és tartósan. Sõt, a turné alatt több olyan véleményt is hallottunk, hogy a Balkán Expressz a legjobb Auróra lemezek közé tartozik. Puki: Az utóbbi albumokon mintha valóban a komolyabb, higgadtabb megközelítés lenne jellemzõ. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy lassabbak lettetek. Hol maradtak el az olyan gyors dalok, mint a Helló Miszter, az Ez a város és társaik? Vigi: Ez szerintem abszolút nem tudatos. (kérdõn tekint Galacsra, õ meg bólogat) Mostanában valahogy így alakulnak a dolgok. Soha nem úgy állunk neki zenét csinálni, hogy na, most ilyen vagy olyan számot írjunk. Valamikor egy olyan dallam vagy szöveg jön elõ, amelyik megkívánja a nyomulást ezerrel, van, amikor meg nem annyira. Úgy látszik, mostanában az utóbbi eset gyakoribb, de ez bármikor változhat. Puki: Galacs és te már õsidõk óta a fedélzeten vagytok, de a dobok mögött idõrõl-idõre cserére van szükség. Miért van az, hogy a dobosokkal idõnként zûr van nálatok? Nem bírják a tempót? Vigi: Nem ez a jellemzõ, de valahogy mindig megfeneklett a dolog. Nyilván ez személy szerint se nekünk, se a zenekarnak nem jó, de ha valami gond van, akkor váltani kell. Puki: Mennyire egységes jelenleg a csapat? És tényleg, Polyákkal mi van? Vigi: Õ az a srác, aki abszolút lerakta a hangszert, már nem zenél többet. A családjával tölti az idejét, meg a saját dolgait csinálja, gyakorlatilag semmi köze már ehhez az egészhez. Most pedig úgy tûnik, hogy minden oké. Kiskovácsot rögtön a bevétele utáni elsõ hónapban bedobtuk a mélyvízbe: ekkor néztük meg, hogy egyáltalán mennyire mûködõképes a dolog. Azt tudtuk, hogy jó dobos, õ felvette a ritmust, aztán pedig mi is megbarátkoztunk a dolgaival, például hogy nem iszik. Puki: Ez nem lehetett könnyû… Vigi: Hát nem, de nem errõl szól a dolog. Jól csinálja, amit csinál, és ez a lényeg. Puki: Sokat játszotok külföldön is, és már többször elmondtad, hogy a körülmények sokkal jobbak, de vajon a közönség mennyire más? Ugyanúgy szétcsapják az arcukat egy-egy este szórakozás címszó alatt, mint mi itthon, vagy visszafogottabban buliznak? Vigi: Látod, ez egy érdekes dolog. Persze erre a fajta zenére, meg az olyan jellegû klubokban, ahol mi is játszunk, nem túl szolid közönség verõdik össze: ugyanúgy isznak, és hát a hatása is pontosan ugyanolyan, mint itthon, elég kemény arcokat lehet látni. A különbség viszont mégis nagy. Magyarországon egy-két helyen a csávók totál el vannak tévedve, például ami a pogót illeti. Kint is nagyon durva tánc megy, de abban a pillanatban, ha valaki segítségre szorul, öten ugranak és rángatják ki a dühöngõbõl, és ez egyáltalán nem mindegy. Persze ott is vannak marhák, de a többség valahogy máshogy áll hozzá. Puki: Anno a Szigeten is volt egy kis probléma a nagyszínpados bulitok alatt a közönséggel, pontosabban két kopasz sráccal, és jó pár lelkes rajongóval kapcsolatban. Azóta - ha jól tudom - talán csak egyszer játszottatok a rendezvényen, 2000-ben viszont újra feltûntetek. Vigi: Igen, tavaly volt egy punk megmozdulás, amin újra játszottunk, de az általad is említed balhé csak az egyik oka volt a távolmaradásunknak. Valahogy mindig olyan negatív élményekkel távoztunk, hogy eléggé lehangolódtunk az egésztõl. Persze az a szerencsétlen bunyó sem hiányzott, valószínûleg az tette be a kaput, az a két részeg katona sajnos kihozta belõlem az állatot, nem lett volna szabad odáig fajulnia a dolognak. Utána még volt egy kisszínpados fellépésünk, ami tök trágyán szólt, meg olyan "nyögvenyelõs" volt az egész, így aztán úgy gondoltuk, hogy ennek így nincs értelme, ne is erõltessük. Hívtak már többször is, de hosszú idõ óta a tavalyi buli volt az elsõ. Szerencsére ez most jól sült el, sokan voltak, és jó volt a hangulat is.

Puki: Szintén a hajógyári szigethez kapcsolódik, ami most eszembe jutott. Ott rendeztek egy fesztivált, mikor kivonultak a ruszkik, és ti ott azt mondtátok, hogy többet nem játsszátok a Viszlát Ivánt. Betartottátok ezt a szörnyû fogadalmat? Vigi: Alapvetõen nagyon elhatároztuk, és csak egyszer-kétszer engedtünk a közönség akaratának, amikor már nagyon muszáj volt. Az a dal, talán nem túlzás, hogy nagyon sokat mondott akkor az embereknek. Az a kijelentésünk meg persze szimbolikus is volt egy kicsit, de hát úgyis annyi számunk van, hogy valami mindig kimarad, valaki mindig elégedetlen. Puki: A zenélésen kívül jó néhány dolgot csináltok még, van egy kiadótok, szervezitek az Új Hullám fesztivált… Mesélj néhány aktualitásról légy szíves! Vigi: Ezt az egész kiadósdit a saját dolgaink, lemezeink gondozásával kezdtük. Óriási munka volt, mire az összes Auróra lemezt biztos helyen tudhattuk, és tudtuk azt is, hogy megtalálják az emberek. Ezt követõen - már valamennyi tapasztalattal felvértezve - úgy gondoltuk, hogy felvállaljuk néhány szerintünk tehetséges csapat kiadványainak gondozását. Ezen a mostani turnén is itt van közülük kettõ: a Pitbull és a Punktum. Ez nekik azért elég nagy lehetõség, hiszen több ezer ember elõtt nyomulhatnak. Persze ez az Utazó Punkcirkuszon résztvevõ összes csapatra igaz, hiszen így "egyesítve erõinket" még több ember jön el a bulikra. A kiadóra visszatérve: foglalkozunk még többek között a Lecsapunkkal, meg készül a CsizmáSKAndúr, és talán lesz valami közös mutatvány a Prosecturával kapcsolatban is. Mára már átlátjuk azt, hogy mennyi dolgot tudunk bevállalni, és ehhez mérten fogunk dolgozni. Puki: Lesz idén is fesztivál, ugye? Vigi: Lesz buli persze, csak nem Abdán, hanem Komáromban. Nem elsõsorban az a sajnálatos tavalyi baleset okozta a helyszín változását (egy srác az ottani tóban öngyilkos lett), egyébként is itt volt az ideje. Az új helyen, ami egy ifjúsági tábor, sokkal kulturáltabban lehet majd szórakozni, lesz rendes tisztálkodási lehetõség, 150 fõ elhelyezésére faházak, meg persze sátorhely bõségesen. Zenekarok tekintetében is bõvülni fogunk: nagyon sok izgalmas, érdekes banda várható itthonról, külföldrõl egyaránt. Az idõpont pedig június 20-21-22-23. Az elsõ este bemelegítõ-sátorállító dolog lesz, a koncertek a csütörtök-péntek-szombati napokon zajlanak. Puki: Ti számítotok a hazai underground színtér egyik utolsó nagy veteránjának. Ezer éve, iszonyú mennyiségû koncert, küzdelem, siker és szívás után hogy bírjátok energiával, mennyire élvezitek még a bulikat? Vigi: Nekünk ez az életünk, már teljesen összenõttünk vele. Ha fent vagy a színpadon, úgyis érezni fogod a közönség hatását, azt az iszonyú energiát, amit küldenek neked. Ez pedig minden este más és más, soha nincs két egyforma buli. Ez teszi élménnyé még mindig a dolgot, és ez nem is fog megváltozni, amíg jönnek az emberek a koncertekre. Puki: Lassan talán itt az ideje egy új albumnak is… Vigi: Így van, már gyûlnek is a zenei illetve a szöveg-ötletek, úgy tervezzük, hogy január környékén nekilátnánk gatyába rázni õket. Megjelentettük a régóta ígért Auróra-Antikörper lemezt is, ami egy komolyabb multimédiás részt is tartalmaz, ez egy kis ûrt azért kitölt. Határidõt nem tûztünk magunk elé, nem sietünk sehova, ha minden klappol, lehet, hogy 2001-ben lesz egy új Auróra lemez, de ha nem, hát nem. Addig is mindenkit várunk a bulikon! www.aurora.hu Postacím: Auróra, 9011 Gyõr, Pf.: 17. aurorapunk@matavnet.hu