Őrült

Ha visszakaphatnám elpocsékolt napjaim
Vajon meglelném e rég feledett útjaim
S nemcsak sütkérezve a jóban
Vagy fentről lenézni, de tudni kimondani, na jól van…

Megvan e még erőm
Hogy tovább tudjak állni?
Vajon bennem van e még
Hogy felfogjam, mit meg kéne bánni?

Ha újra enyém lenne az elmúlt idő,
Akarnám e követni azt, mit akkor ő?

Vagy élsz, vagy csak hazudod

Ahogy élek úgy meg is halok (vagy bölcsődből lesz a sírod? amelyik szimpibb)

Tovább kutatom, tovább kutatom
Folytatom, míg rá nem lelek, folytatom

Eszelősen
Eszelősen

Fásultan az állandó aggódástól
Fuldokolva a rettegés végtelen áradatától
A rémület zavaros folyamát taposva
Az őrület, sürgető szavakat sugdos agyamba

Megvan e még erőm
Hogy tovább tudjak állni?
Vajon bennem van e még
Hogy felfogjam, mit nem kéne tudni?

Fásultan az állandó aggódástól
Fuldokolva a rettegés végtelen áradatától

Vagy élsz, vagy csak hazudod

Ahogy élek úgy meg is halok (vagy bölcsődből lesz a sírod? amelyik szimpibb)

Tovább kutatom, tovább kutatom
Folytatom, míg rá nem lelek, folytatom

Eszelősen
Eszelősen

Ahogy élek (a születés kín)
Úgy meg is halok (az élet kín)
Az emelkedő dagállyal (a halál kín)
A másvilágra jutok (nem kímél senkit)