Szunnyadó nap

Halkan elszunnyad a nap
Egyszervolt évszázadban
Vágyittas tenger nyugodt bíbora
Heves becézése ellankad

Álmaimnak adom az életem
Vágyaimnak az éjszakát szentelem
A legvégső igazság ez:
Bűn elveszteni a hitet

Bárcsak ez az éj
Lenne az élet
Köröttem a sötét
Partjai egy naptengernek
Oh, bárcsak nyugodhatnék a nappal
Szunnyadni
Könnyezni
Veled

Mert emberi a bánat szíve
Megtagadja majd Istenem
Vitorláznék ezer holdon át
Mégsem találom az irányt

Éjszakát kíván a
Fény 222 napja
A költői játék röpke pillanata
Míg mondanivaló nem marad

Bárcsak ez az éj
Lenne az élet ...